A Szent Sebestyén sírása egy történelmi film balladisztikus vonásokkal vegyítve. 1348-ban játszódik,
abban az időben, mikor Európát a legnagyobb pestisjárvány súlytotta. Az
alkotás fő célja, hogy a lehető leghitelesebb módon visszaadja a
középkor hangulatát valamint, hogy egy speciális szimbolikus teret
alakítson ki, melyben a képzelet, az álom és a kultúrális archetípusok
ugyanúgy kézzelfoghatóak, mint a személyek és tárgyak. Ehhez hozzájárul,
hogy a cselekmény két speciális helyszínen játszódik: a felvételek első
felében a színtér egy erőd, a másik felében egy erdő. Az erőd a
szabályok és a biztonság jelképe, míg az erdő a labirintust, a
bizonytalanságot, az állandóan jelenlévő veszélyt jelenti.
A pestis a veszély forrásaként működik a filmben, mely különleges
helyzeteket alkot. Sajátságos témája (a napjainkban is aktuális) faji és
vallási megkülönböztetés, de mindenekelőtt az, hogy a gyűlöletet, mint
állapotot élik meg, melyben az ember saját magát pusztítja. A film
nézőpontja sem politikailag, sem társadalmilag nem adott. Az alkotók a
megkülönböztetés kérdésére úgy tekintenek, hogy az minden emberrel
összefonódik. A főhősök ezért két utat járnak meg. Egyrészt fizikailag,
másrészt pedig lelkileg is, miközben a két világ teljesen összefonódik,
és a külvilág a lelki világ tükörképe lesz. A mai modern elvek ellenére,
ahol a párbeszédesség és szó szerinti idézés a fő tendecia, az alkotók
célja egy olyan közeg kialakítása volt, melyben a képek és a szótlanság
is mesél.
A drámai feszültség két főszereplő köré összpontosul: a várúr Siegfried
és a püspök szolgálatában álló lovag, Gottfried. Siegfried egy
racionális ember, és saját meggyőződése alapján elutasítja a zsidók
üldözését, mert az értelmetlen barbárságnak tartja. Gottfried épp az
ellenkezője: vakon teljesíti ura parancsait. Azonban a drámai hatások
következtében mindkét szereplő átértékeli a kezdeti hozzáállását.
Siegfried a bosszú kegyetlen végrehajtója lesz, míg Gottfried a
világosság útjára lép. A film tehát nem feltételez egyértelmű jellemeket
és nem teszi lehetővé a szereplők csoportosítását sem semmilyen erkölcsi
normák szerint.
Az alkotói szándék része tehát a főszereplők és a mellélszereplők
jellemének az átalakulásának a kiemelése. Ezek mindegyike valamilyen
specifikus életszemléletet vall és következetlen magatartással bír. A
felvételek meghatározó vonása tehát a kompozíció két részre osztása,
melyek a mesélő nézőpontjában térnek el. A film első részében Siegfried
és családja életét követhetjük nyomon, míg a második részben elszakadunk
tőle, és ellenfelét ismerhetjük meg.
